Nem vagyok egy “alig várom, hogy mehessünk a játszótérre új barátokat találni” típus, így az, hogy az otthoni közegem a mozgásterem, az nem különösebben visel meg. A férjem home office-ban való léte megkönnyíti a hétköznapokat, viszont a “jóból sosem elég” hedonista természetem sokszor gerjeszt összezörrenéseket az otthon is van, meg nem is helyzet okán. Minden nap tudok főzni, ráadásul a csirke hiánya a boltokban egy tetemes kacsakészletet eredményezett a mélyhűtőnkben. Az idilli állapotot azért a lelkem sötét bugyraiba belopódzó alattomos, nyugtalanító gondolatok nekem is megzavarják a többedik hétre.
Múlt héten egyik délután elkapott a pánik, hogy mi lesz a vélhetően fertőzött gyerekeimmel, ha a férjem és én is a kórházban leszünk lélegeztetőbúrával a fejünkön, miközben a klausztrofóbia miatt leszedált elménk csendben mered a végtelenbe. Ennek kapcsán több éjjel is volt világjárványos, olyan igazi PS játékos álmom. Ezt követte a Domestosos takarítás, vagyis a gyerekek zavargászása órákon át. Ebből a szélsőségből egy rövid videó zökkentett ki, ahol egy idős olasz bácsi visszatarthatatlanul vette a kabátját, hogy kitörjön a karanténból “solo un caffe” magyarázattal. Mint egy intravénás adrenalin, úgy öntött el a “dolce vita” hangulat és kikönyörögtem a férjemtől, hogy hagy autózzak át a testvéremhez egy kávéra, természetesen maszkban, 2 m távolságból szigorúan a kertben. A ” solo un caffe” program egy maszk nélküli sírós ölelésbe és feszültségoldó végtelen kalóriabevitelbe torkollott. A fegyelmezetlenség öröme méginkább a ló másik oldalra lendített, és megfogalmazódtak bennem a következő kerdések, kétségek a viselkedésem legalizálására:

  • Miért nem tesztelnek?
  • Lehet, hogy már túlestünk rajta amikor a pánik előtt mind betegek voltunk?
  • A hivatalos adatok nekem nem elfogadhatóak a sok hibaszázalék miatt. Az influenza még mindig többet vitt.
  • Igen, halt már meg 40 éves is, akinek „csak” magas volt a vérnyomása, de vajon volt e kivizsgáláson előtte, vagy csak kapott vérnyomáscsökkentőt a rezidens háziorvostól (akit büntetésből száműztek a településére), amit nem tudott kiváltani, mert ennivalóra se volt pénze?
  • Az, hogy mindent fertőtlenítek és sterilizálom a lakást nem vezet e a természetes immunrendszerünk legyengüléséhez?

A szkeptikus irányba való elmozdulásom hozta a várt szabadságvágyat (pont akkora lett a pici, h itt lehetne őket hagyni pár órára), a szabadságvágyam pedig a kínlódó perceket is. Megoldás az átkeretezés! A helyzet remek alkalom arra, hogy formába hozzam magam a szülések után. A módszereimet tekintve azonban nálam is megjelentek a karanténtünetek: súlyfelesleg leadásáról való gondolkodás 2 tányér pesztós tészta után egy fél oldalast elcsipegetve, frufrunyírás életlen ollóval és Chicco újszülöttfésűvel (a villany még éppen pislákolt).
A fertőtlenítéssel leálltam a lakásban és mindenen viccelődünk, vihogunk a férjemmel. Elbutulás, kinyúlt cicanadrágok es megkopott szabadidőgatyák…kivagyok.