gyereknevelés · gyermek · imameghallgatás · játszóház · keresztény · rema

vasárnapi iskola

izgultam a mai nap miatt. átszerveztük a gyerekszolgálatot, és egy nagyon aranyos könyvet talált a Dóra, abból kellett mára nekem készülni. örültem ennek a könyvnek, nem a bibliai történeteket butítja le, hanem a mindennapi életből hoz témákat, és azok köré vannak részletesen megtervezve a foglalkozások, és szépen megadja, hogy hogyan tudjuk eközben a gyerekek figyelmét Isten szeretetére irányítani. Az óvodás korosztálynak tökéletes ez. Minden érdekli őket, a körülöttük lévő témákkal meg meg lehet fogni őket, szívesen beszélnek magukról, a családjukról, és mivel otthon is eleve hallanak Istenről a szüleiktől, teljesen természetesnek veszik a létezését, és tudnak erről beszélni. A figyelmük már 5-10 percig is leköthető, így nagyon sokféle dologgal kell készülni, hogy lehessen egymás után több mindennel felkelteni az érdeklődésüket, valamint, ha valami nem jön be, akkor gyorsan a következő ötletre váltani, nehogy szétessen a fegyelem. hát, nem irigylem az óvónőket, nem tudom, nekem menne-e ez 20 gyerekkel. A múltkor a neveket vették, most a család volt a téma. Sajnos csak néhány női magazint találtam otthon, így nőalakok voltak bőven, meg női kiegészítők – retikülök, szandálok, parfümök, konyhai eszközök, de vágtam ki órát, autót, és a barna színű cipőket is a bácsikhoz párosítottuk. a piknikezés nagyon bejött nekik, a legtöbb időt azzal töltöttük, hogy szétosztottuk a kajákat, aztán körbekínáltunk mindenkinek mindent, főleg a teát öntögetni és ízesíteni tetszett a két kicsinek:) Sikerült arról is beszélnünk, hogy Isten mennyire szereti a családokat, és gondoskodik rólunk. hogy miért vagyunk hálásak a szüleinkért, ezt a kérdést nem nagyon fogták, de hogy mit szeretnek a szüleikben, arra azért tudtak válaszolni is. a foglalkozás után is tök jól el tudták foglalni magukat. Abigél is szokás szerint megnézte, hogy a többiek mit csinálnak, és ami neki is felkeltette az érdeklődését, odacsapódott. majd eszébe jutott, hogy mikor feljöttünk az alkalom előtt a terembe, akkor látott egy dobozt tele apró dínókkal, és azt kérte tőlem. nem egymással játszottak a gyerekek, hanem egymás mellett, de már egyre többször van kommunikáció közöttük. amiért meg külön hálás voltam, hogy vero tök jól bírta az alkalmat. mielőtt elindultunk otthonról, akkor szopizott, és teljes nyugalomban volt a hátamon az alkalom alatt. 11:15-kor néztem az órámra, és eszembe jutott, hogy Ádám jelezte, hogy a mai alkalom hosszabb lesz, de a nagyok egyből meg tudták mondani, hogy mivel akarnak játszani, így amikor belemerültek a rajzolásba, tészta-gyöngy-fűzésbe, akkor meg tudtam szoptatni a kicsit, és mire oda jutottunk, hogy jelezzem, hogy akkor pakolhatunk össze, addigra Raja is pont felért, és segített:)