bűneset · ekgy · gyerek · gyerekszolgálat · keresztény · kígyó · tiltott gyümölcs

vasánapi iskola

múlt vasárnap rám került megint a sor, hogy készüljek a gyerekszolgálatra. Nusival voltam beosztva, a facebook-on le is cseteltem vele, hogy hozzon hangfalat és nézze át a dalt, amit kitaláltam, hogy mutogatva elénekelhetnénk a gyerekekkel.
a bűneset volt a téma, megörültem, mert abigéllel sokat feszegetjük az utóbbi időben az engedelmesség kérdését. azon járt az agyam, hogy a legtöbb embernek az alma jut eszébe az édenkerti képből, és annyira szerettem volna, hogy ragaszkodjunk az igéhez, de akkor mi legyen ez a gyümölcs, hogy nézzen ki, mégis hogy csináljam, horgoljak egy színes labdát, és az legyen, vagy vigyek valami ehetőt, amibe bele lehet harapni? végül rájöttem, hogy az a legjobb, ha mindenkinek a saját fantáziájára bízom:) úgyhogy csak egy kígyó bábot kötöttem, és mivel abigél mostanában nagyon szívesen incselkedik, feszegeti a jó és rossz közti különbség határait, eldöntöttem, hogy a negatív oldalról közelítek. 
sok gyerek volt, sok kicsi, akiknek Nusi terelte el a játékokkal a figyelmét. Ádám és Ráhel nem tudták eldönteni, hogy kihez csatlakozzanak, Dávid és Abigél nagyon megörültek, mikor mondtam, hogy akkor ők a nagyok, és nekik mondok történetet. Ádám is a nagyok közé akart tartozni, de amint meglátta a kígyót, mégis inkább egy műanyag kisautót választott. Ráhelt szerintem ez zavarta meg, hol ide- hol oda figyelt, én nem erőltettem, hogy üljön vissza a szőnyegre, viszont örültem, mikor valami aprósággal a kezében mégis odakiáltotta a válaszokat a szőnyegen feltett kérdésekre.
először még persze imádkoztunk, abigél is imádkozott, hogy gyógyuljon meg a bibije:) utána bemutattam a kígyót, aki minduntalan azt próbálta elhitetni a gyerekekkel, hogy az engedetlenség a jó dolog. mindenre helyesen válaszoltak, tudták, hogy szót kell fogadni, hogy nem szabad az utcára kirohanni, hogy mindig hallgatni kell a szülőkre, nem szabad csokit enni ebéd előtt, meg nem is tudom már miket improvizáltam, volt amin nagyot nevettünk is. aztán eljátszottuk az édenkerti esetet. az ablakra fehér papírból ragasztottam egy fát, de úgy mentünk egy kis félkört a teremben, hogy azt meséltem közben, hogy most itt vagyunk az édenkertben, és süt a nap, meg mindenféle finom gyümölcsű fák vesznek minket körül. átbeszéltük a teremtés témáját, amit az elmúlt hetekben tanultak, így tudtuk, hogy az édenkert tele van állatokkal is:) az ablaknál rámutattam a papír fa ágára, és eddigre már teljesen részt vettek a játékban, mondták, hogy igen, látják a gyümölcsöt, hogy nagy és érett, és milyen jó az illata!:) hihetetlen, milyen kreatívak a gyerekek. és hálát adtam, hogy most van kedvük játszani, és sikerült a tetszésüket elnyerni. úgyhogy jött a kígyó és megetette őket, aztán hallottuk Isten hangját is, és elszégyelltük magunkat, hogy engedetlenek voltunk. megbeszéltük, hogy milyen csúnya dolog másra mutogatni, hogy ki vitt a bűnbe, és bólogattak arra, hogy attól, hogy más valami rosszat csinál, és abba mi is belekeveredünk, mi is bűnt követünk el. Elmondtam, hogy Isten milyen átkot mondott a kígyónak és az embernek, meg hogy el kellett menniük, de úgy érzem, ezt már nem fogták, eddigre Ádám már mondta, hogy szomjas, Ráhel meg, hogy enni szeretne. úgyhogy letelepedtünk az asztalhoz. sajnos a kókuszgolyó nem aratott nagy sikert, így kicsit csalódottak lettek, de mint később kiderült Caleb hozott egy doboz édes gabonapelyhet, na hát azon szinte összevesztek:) Nusi hozott szőlőlevet, azt megittuk, aztán szabad foglalkozás volt. még terveztem, hogy itt gyurmázás közben beszélgetünk még egy kicsit, de veronika is elkezdett hangoskodni, úgyhogy szétesett a figyelmem. bekapcsoltam a zenét is, de a dalt már nem sikerült átvennünk, mert mindenki belelendült abba, amit csinált. 
hát, próbálkoztam az aranymondás visszamondatásával, nem sok sikerrel jártam, pedig igazán egyszerű: ISTEN JÓ:) 
ezt a dalt szerettem volna a mutogatással átvenni, abigél nagyon szereti, és a nyáron mikor voltunk a rend-en akkor a napraforgók koncerten megtanították, hogy kell elmutogatni: