blog · horgolás · internet · kötés

projekthegyek zsákutcák

A hétvégén nagymamám hozott egy félkész kötést, amit a testvére már több, mint öt éve őrizget:) Gyerek pulcsi kezdemény, tehát az eredeti célszemély már nem fogja hordani:)

Nem hiszem, hogy én befejezném, de nagymamám botránkozva nézett rám, amikor megpendítettem, hogy lebontanám. Mert persze a fonal nem elég egy pulcsihoz, ki tudja, honnan tudnék ilyet szerezni.

Elgondolkoztam egy kicsit, hogy nekem is hány befejezetlen projektem van, és hogy manapság mitől jutok zsákutcába, miért kezdek újabb munkákat, veszek még több fonalat, miközben kész, viselhető darab meg alig születik…

Ingergazdag környezetemben gyakorlatilag halmozó hörcsöggé váltam. Ha összeszámolnám, hogy évente mennyi időt és pénzt fordítok fonalak, minták, könyvek beszerzésére, emellett mennyit alkotok, akkor kicsit elbillen a mérleg. Ha összehasonlítjuk, hogy hány elkezdett projekt hogyan végezte, nos, próbálom holmi tanulmányi-gyakorlati-kísérletezgetős idő befektetésnek feltüntetni a dolgot….  Bevallom, sokszor nem felnevetek, mikor utolér egy-egy viccesnek szánt beszólás a pinteresten, hanem halkan felsóhajtok.

Egyik oldalról megkönnyebbülök, hogy nem vagyok egyedül, majd kicsit szégyellem magam, hogy hol van a kreativitás a neten talált képek tömegét inspirációs albumokba mentegetésben, de valójában a frász tör ki rajtam, hogy már megint elvesztegettem egy csomó időt, ezalatt már hány karácsonyfát telehorgolhattam volna csillagokkal….

Kell az inspiráció is, vannak helyzetek, mikor nem tudok tűt venni a kezembe, es jólesik az okoson böngészni, de valahogy muszáj lesz valami egyensúlyt találni, mert az utóbbi időben erősen zsibbad a hüvelykujjam…

Azt hiszem, ez már amolyan év-értékelő szösszenet, és kezdem megfogalmazni a jövő évi célkitűzéseket, fogadalmakat is.

Azt hiszem, meg kell tiltanom magamnak az értelmetlen halmozást, és valami beosztást csinálni a fonal készleten feldolgozására…

Gyakorlatilag ugyanaz, amit erre az évre terveztem, és … pff, mi valósult meg????