Uncategorized

Kitört a kendőmánia!

amikor becsatlakoztam a horgolós fórumokba, mindenki azon viccelődött, hogy az elkötelezett csoporttársakat a horgolt sbs kendőről lehet felismerni.

én nem ezt a mintát választottam életem első kendőjének, ami vagy három évig készült, és akkor sem nagyon tudtam, hogy fogom-e valaha is hordani. de amikor idén nem akart megérkezni a tavasz, egész megszerettem a vállat, hátat melegítő kis takarómat:) reggelente abban ittam a kávét a hideg konyhában, magamra terítettem, ha a lépcsőház elé ki kellett futni valamiért, vasárnap pedig a gyerekszolgálatban lehetett belepólyálni a kis Mózest, vagy az éppen aktuális babát:)

és hát a fórumon napról napra szebbnél szebb mintákat osztottak meg a többiek. aztán persze én is beregisztráltam a ravelryre is, és azóta nincs megállás:)

majd megírom a festett fonalam történetét is, mert annak a gombócnak a feléből készült az első sbs-em.

de most a nagymamám közelgő szülinapja miatt a szerelmes alpakámat szeretném megmutatni. A héten megtörtem a fonalvásárlási böjtömet, és a mamám 80. szülinapja nagyon jó ürügynek, alkalomnak kínálkozott. Már hónapok óta törtem a fejem, hogy mivel lehetne meglepni, és a fórumon is csak bátorítottak, hogy kendő, mamusz, zokni a legjobb ajándék a nagymamáknak. Végülis tőle tanultam a kézimukázás örömét, ő tanította meg anyukámat kötni, és azt is ő nevelte belé, hogy ezt a tudást tovább kell adni!

És teljesült a másik vágyam is, végre megint igazi, prémium kategóriás fonallal dolgozhattam. Nem is húztam az időt, ahogy a hosszú hétvége után kinyitottak a boltok, én negyed tízkor már robogtam is be a Pom-Pom Stúdióba, és nekiálltam a készlet simogatásának:) Mivel még élénken élt bennem a gyülekezeti táborban megkergetett alpakák élménye, egy alpaka gyapjúból készült fonalat választottam. (Sierra Andina Adriafil Yarn) Még volt belőle pár gombóc, azokból hoztam, a festetlen natúr és barna színűekből. ahogy hazaértem, alig vártam az ebéd utáni csendespihenőt. persze a gyerekek nem akartak aludni, így mesét néztünk, hogy kicsit egy helyben próbáljam tartani őket. aztán Verot sikerült letennem, és belekezdtem az sbs-be. az első három sorig kellett csak néznem a papírt, utána már ment fejből a dolog, és ebből a vastagabb fonalból, a 7-es horgolótűvel pár sor is már olyan látványosan nagy lett, hogy teljesen belelkesültem.

Délután magammal vittem a szomszéd lakóparkba, ahol bandáztunk az ismerős kisgyerekesekkel. A lányok teljesen rácuppantak a trambulinra, én meg beszélgetés közben is tök jól tudtam a mintát követni.

Persze a kislányok nem lefáradtak a sok ugrálástól, hanem teljesen felpörögtek, így elég nehezen tereltem őket haza, de aztán jól megvacsiztunk, és amíg a kádban össze nem vesztek, addig is tudtam egy sort horgolni.

Esti mese, jajaludjatokmár után a férjem élénk érdeklődést mutatva dícsérni kezdte, hogy milyen szépen alakul a kendő, de aztán kiderült, hogy arra szeretne rávenni, hogy a hétvégén elkezdett sorozatunkat nézzük tovább együtt. A Killing alatt nem lehet horgolni. Muszáj odabújnom Rajához, mert egy nagyon nyomasztó ugyanakkor nagyon izgalmas thriller. Annyira ütős volt a vége, hogy az éjjel még visszatértem a horgoláshoz, és közben elemeztem magamban a történetet, próbáltam kitalálni, ki lesz a sorozatgyilkos:)

Tegnap délután sikerült kimosnom a kendőt, majd az udvarba vittem le a Vero matracát, és azon blokkoltam. A késő délutáni napocska röpke két óra alatt megszárogatta, azalatt gyapjút mostam, steviát szüreteltem, a gyerekeket kergettem, hintáztattam:)

Éjjel pedig eldolgoztam a szálakat, és azon gondolkozom, hogy a maradék másfél gombóc fonalból milyen cicát készítsek Veronak:) Annyira puha ez a fonal, szerintem tökéletes szülinapi cica lesz a kis kétévesnek belőle!:)

A ravelrys minta magyar leírását Kata blogjából vettem.

Na, és a sok szövegelés végén a képek a készülő és a kifeszített csipkéről:

IMG_3672

Kép