Egyéb

jutalmunk a mennyben

​Ismeritek Adrian Plasst? Nagyon szeretem a stílusát, a komolyabb és viccesebb könyveiből is olvastam, és hallottam előadását, mikor Magyarországon járt, rajongok érte! Vasárnaponként eszembe jut, hogy Kegyes kétbalkezese gumicukorban mérte az istentisztelet idejét😂😂😂 Asszem én meg horgolt sorokban fogom😜

Ha szeretnétek elkezdeni vitatkozni azon, hogy illik-e nassolni vagy kézimunkázni a vasárnapi szolgálat alatt, akkor emlékezzetek a viccre, hogy dohányzás közben szabad imádkozni…

Egész héten betegek voltunk, már nagyon vártam, hogy jobban legyünk és kiszabaduljunk a négy fal közül. de a kezeim ügyébe is kell valami, hogy teljes eufóriában tudjam kihasználni azt a másfél órát, amíg a gyerekeimre nem kell felügyelni, csak a fülemre és a szívemre, hogy a megfelelő irányba forduljanak. Úgyhogy én szoktam horgolni a vasárnap délelőtti prédikáció alatt (is). 

A mai istentiszteleten egy másik kedvenc előadómat hallgathattam meg, Ellis Pottert,  aki sok éve az első találkozasunkkor megkapta tőlem Az Egyszerűen Hiteles, Aki Hitelesen Egyszerű nevet. Zen múltja örök bélyeget nyomott a stílusára, a belőle áradó nyugalom egy olyan tapintható örömet old fel az emberben, hogy kedve támad a testvéreit ölelgetni. A készülő kendőm mintája hirtelen megelevenedett, és amikor Ellis azt fejtegette, hogy egymást kaptuk es kapjuk jutalmul Istentől, elképzeltem, ahogy a Lélek összetartja a családom és a gyülekezetem tagjait, mint az Akoya minta hálója a gyöngypálcákat. 

Szóval, a mai istentisztelet kb két sornyi volt, de nem azért, mintha Annás Akoya mintája annyira bonyolult lenne , hanem mert a szívem és a fülem a szemeimet is inkább felfelé irányította, es kommunikációvá vált az Istenre szánt idő.💒❤

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.