anya · gondoskodás · gyed · horgolás · imameghallgatás · isten · kézimunka · kötés

gondoskodás

Már tavaly, ősz óta gondolkoztam, hogy szeretnék egy kötött sapkát a télre, mert az elmúlt években szétnyűttem, ami sapim csak volt. amit a mamámmal köttettem, már széthordtam, aztán egy tök aranyos kötött indiánsapit kaptam az Ágitól, de beakadt valahova és kiszakadt, elkezdett lebomlani, és nem tudtam megvarrni. amikor csak fonalat turiztam, mindig azon járt az eszem, hogy milyet hordanék, és nagyon vágytam valami rózsaszínre, főleg, hogy most már két kislány anyukája vagyok, muszáj összeillenünk a csajokkal::) a piacon találtam meg a megfelelő fonalat, akril-gyapjú keverék, tehát árban és minőségben egész jónak tűnt. A kötőiskolában tanult magic loop technikával néhány éjszaka alatt meg is kötöttem a sapit. mivel már nagyon vártam, hogy kész legyen, nem is gondolkodtam sokat, hanem egyszercsak lefogyasztottam a végét, és már nyomtam is a fejembe. persze az összefogott hajam nem tudtam rendesen elrejteni benne, de majd kitalálok valamit, mire leesik a hó. aztán ahogy persze a tényleg-hideg-idő nem sietett, én is csak halogattam a munkát, pedig gondolatban már jól ki is találtam, hogy egy másik turizott kasmír felsőből csinálok hozzá bélést, hogy simogassa a finom anyag a füleimet, mikor esik a hó. aztán ma, mikor hét ágra sütött a nap, és lekéstem a buszomat, amivel abigélért siettem volna a szüleimhez, hirtelen lett szabad 20 percem – a következő járat előtt. persze gyorsan elkezdtem telefonálgatni, az elmaradt klubszervezéseimet ügyezni, közben lábaimat a kedvenc üzletem felé irányítottam, a bizonyos “háda butikba”. Ahogy Andrew Page tanította, valahol a fejemben hátul fohászkodtam, miközben még a telefont letettem, meg az útra figyeltem – a szívem már fogalmazta a szavakat, hogy Istenem, jaj, csak ne engedd, hogy feleslegesen költsek már megint, de add, hogy olyat találjak, amire tényleg szükségem is van. A cipőket néztem meg először, találtam egy Eperkés mamuszt, de 26-os volt, így gyorsan lebeszéltem magam, mert ki tudja, ki lesz Abigél kedvenc mesefigurája, mire ekkora lába lesz:) a cipőpolcok után igyekeztem elterelni a figyelmemet a kiakasztott felsők sorairól, így a konténerekhez léptem, ahol nénik kotorásztak a táskák és övek között. és akkor megláttam egy kötöt sapit. néztem, hogy ilyet én is tudnék kötni. gyorsan kiemeltem, csak hogy megtapizhassam, hogy tényleg kézimunka-e. Hmm, vastag fehér gyapjúfonalból van, rózsaszín csíkokkal, és nem bojt van rajta, hanem az idén divatos lógócskák. fülvédője szépek körbe van horgolva, és egyedi kötője a fehér és rózsaszín fonalakból összetekert madzagok végén nemezgolyócskákkal van díszítve – mintha csak egy megálmodott dizájnom kelt volna életre. polár bélés van belevarrva, és címkés, tehát valami bolti cucc, és mire kigyönyörködtem benne magam, akkor jöttem rá, hogy nem is gyerekméret. Felpróbáltam, és átmelegedett a homlokom meg a fülem, nagyon kellemes volt. Gyorsan odaszaladtam egy tükörhöz, és megörültem, hogy az összefogott hajtömegből sem lóg ki semmi. Szinte rohantam a pénztárhoz, és ahogy a boltból kiléptem, már fel is tettem a fejemre, és abban siettem a buszmegállóba. Délutánra felerősödött a szél, így masnit kötöttem az állam alatt és végigvigyorogtam az utat hazáig. A fülem nem fázott már, és nagyon örültem az új sapkámnak. Hála szabadult fel bennem, őszintén, mintha újra éltem volna a karácsonyi boldogságot, mikor az ajándékaimat vettem számba. Már a pudingot főztük otthon Abigéllel, mikor hirtelen beborult, és havas eső kezdett kopogni, majd átváltott hatalmas hózáporrá! Csak nevetni tudtam, és azóta is újra meg újra hálát adok Istennek, hogy mennyire tudja, mikor mire van szükségem.